Az igazat megvallva a kicsi Anthony nem akart színész lenni.
Mi több, fogalma sem volt róla, hogy mi akar lenni. Azonban szerencséjére – és a
miénkre – Port Talbotban (Wales) élt a szüleivel, ami történetesen a Richard
Burton szülővárosa is egyben. Ez pedig elég sok mindenben látszott akkoriban.
De térjünk vissza a kicsi Anthony Hopkinshoz.
A helyzet az, hogy ő bizony egyáltalán nem volt mintagyerek,
sőt… Inkább azt lehet róla írni, hogy meglehetősen eleven, rossz kölyök volt,
aki ráadásul a tanulni sem szeretett. Talán ez volt az oka, hogy az édesapja a
sokadik konfliktusuk után 17 éves korában azt mondta, költözzön el a családi
fészekből és kezdje el a saját életét.
A színészpalánta
És pont ez volt az, amire szüksége volt. Miután elköltözött
otthonról, beiratkozott egy amatőr ifjúsági színiiskolába – egészen pontosan
egy dráma csoportba – és szinte azonnal rájött, hogy ez az, amit egész addigi
élete során keresett. Ettől kezdve a színészet és a színház játszotta a főszerepet
az életében. Olyannyira, hogy a drámacsoportból először Wales leghíresebb
színiakadémiájára járt, majd a katonaidejének a leszolgálását követően felvették
a Royal Academy of Dramatic Art-ba (ez már Londonban volt).
Ezt követően a helyét kereste egy ideig, aztán Leicesterben
a Phoenix Theaterben játszott, majd innen ment el egy meghallgatásra vágyai színházába
a National Theaterbe, ahol történetesen az egyik legnagyobb brit színész, Sir
Lawrence Olivier volt az igazgató. Nos, a produkciója meggyőzte Oliviert, aki
leszerződtette és két évvel később már a Haláltánc című darab férfi főszerepét
is nekiadta.
A film – és az alkoholizmus
Nem sokkal ezt követően már sorban jöttek a filmszerepek is.
Olyan sztárokkal játszott együtt mint Katherine Hepburn és Peter O’toole. Majd
egy évtized kellett ahhoz, hogy rájöjjön, ha világsztár akar lenni, akkor
követni kell szülővárosának neves elődjét és át kell tennie a székhelyét a film
fővárosába Los Angelesbe.
Csakhogy eddigre masszív alkoholistává vált, amit végül ő
maga is belátott, ezért egy hosszabb elvonókúrára is bevonult. A sors
pikantériája, hogy a Broadwayn játszott címszerepét Richard Burton vette át tőle.
A sikerek
És ettől fogva fellendült a karrierje. Sorban jöttek a
nagyobbnál nagyobb sikerek. A Lindberg bébi (ezért Emmy díjat is kapott), A híd
túl messze van, vagy a Győzelem Entebbében.
Persze azért az árnyoldalt sem szabad elfelejteni. Mert
bizony Anthony Hopkins az Audry Rose című filmben nyújtott – ne szépítsük,
gyalázatosan gyenge – játékáért Arany málna díjat is kapott. De ez még 1977-ben
volt, és talán pont ez az újabb pofon kellett sorstól, hogy ismét a csúcsok
felé indulhasson.
Alig egy évre rá már Golden Globe jelölést kapott A mágus –
Rémisztő Love Story című filmben nyújtott alakításáért. Sok filmesztéta és
kritikus a megszállott férfi szerepében nyújtott alakítását már a Hannibal Lecter
szerep előfutárának tekintik.
Aztán jött az Elefántember, ami Oscar jelölést hozott neki,
majd a Bounty kapitányának a szerepe, az Egy ház Londonban (Anne Bancrofttal)
és a Félelm órái (Mimi Rogerssel és Mickey Rourkeal). És aztán 1991-ben jött a csúcs,
a Bárányok hallgatnak, amelyben a szintén nagyszerű Jodie Foster volt a
partnere. Talán nem is tűnik fel elsőre – ez Hopkins frenetikus alakításának
érdeme -, de a filmben Dr. Hannibal Lecter valójában „csak” egy főbb
mellékszereplő. De micsoda mellékszereplő! Aki nem látta a filmet, feltétlenül
nézze meg. Ez a szerep pedig már Oscar díjat hozott Anthony Hopkinsnak.
És itt álljunk meg egy pillanatra. Soha, se az előtt, se azóta
nem volt olyan színész – színésznő sem -, aki mindössze 20 percet! volt ott a
vásznon egy mozifilmben és ezért a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar díjat
adományozták neki!
Ezt követően még számos sikerfilmben – például a 2019-es Két
pápa című filmben - nyújtott kiemelkedő alakítást, de a csúcs a pályafutásában
már valószínűleg Hannibal Lecter szerepe marad.
A közönség mellett a szakma is elismerte nagyszerű
alakításait, így Oscar-, Golden Globe- és Emmy díjas is. Ám ami talán a
legnagyobb elismerés számára, 1993-ban II. Erzsébet királynő munkásságénak elismeréseképpen
lovaggá ütötte.
A család
Anthony Hopkinsnak élete során három felesége volt. Petronella
Barkerral mindössze 5 évig (1967 – 1972) voltak házasok. Sokkal tovább tartott
a második házasság. Jennifer Lyntonnal 1973-tól egészen 2002-ig voltak házasok,
amikor is elváltak és Hopkins 2003-ban feleségül vette Stella Arrovaye-t. Az új
feleség 19 évvel fiatalabb a színészlegendánál, de ez nem állhat közéjük. Sir
Anthony ugyanis a legnagyobb elismeréssel beszél műkincskereskedő feleségéről,
többek között neki tulajdonítva azt is, hogy kigyógyult a depressziójából.
Élete során egy lánya, Abigail Hopkins (Jennifer Lynton az édesanyja), aki
dalszerzőként és énekesnőként dolgozik.
Boldog születésnapot Sir Anthony!
(fotók: wikipedia.org, facebook.com, alataia.org, femina.hu, mafab.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése