Egy német tábornok, aki védte a budapesti gettót?!

A holokauszttal kapcsolatban nagyon kevés olyan példa van, mint Gerhard Schmidthuberé. Hogy ki volt Schmidthuber, és miért nagyon ritka a példája? Nos, azért mert Gerhard Schmidthuber a Magyarországot megszálló német alakulatok egyik parancsnoka volt vezérőrnagyi – tábornoki – rangban. És olyan dolgot tett, amivel 70.000 ember életét mentette meg. És ez egyáltalán nem volt a kötelessége. Nem kapott rá parancsot, mi több, az lett volna felé a felsőbb elvárás, hogy csukja be a szemét… de nem tette, mert a lelkiismerete nem engedte.

A véres terv

Hetvenöt évvel ezelőtt, 1945. január 16.-án Szálasi nyilas pribékjei és az SS egyes budapesti vezetői úgy döntöttek, hogy felrobbantják a Budapesti Gettót, az ott lévő 70.000 emberrel együtt, vagy, ha ez nem sikerül, akkor házról házra járva, mindenkit akár egyesével is, de kivégeznek.

Az volt a tervük, hogy a gaztettet a szovjet ostrom megkezdése előtti éjszakán hajtják végre, hogy a gettóba összegyűjtött magyar zsidóság már ne okozhasson „gondot” számukra.

Nem számoltak azonban két emberrel.

Amikor egy német tábornok és egy megcsömörlött nyilas magyar zsidókat ment

Azon a hideg, januári éjszakán a nyilasok és az SS kivégzést szervező budapesti vezetői a Royal szállóban gyűltek össze, hogy elinduljanak az akcióra. Csak azzal nem számoltak, hogy van köztük egy „áruló” – Szalai Pál rendőrségi összekötő -, aki maga is nyilas volt. Szalai azonban addigra már megcsömörlött a nyilas terror addigi cselekményeitől és ahelyett, hogy velük tartott volna, értesítette Gerhard Schmidthuber vezérőrnagyot. A Wehrmacht tábornoka pedig azonnal jelentést küldött a magyarországi német erők főparancsnokának, ő maga pedig a Royal szállóba sietett és megtiltotta a gettóban lévő emberek megölését. Mi több, a helyszínen lévő SS tiszteket letartóztatta és a gettó köré a saját csapataiból rendelt őrséget, hogy a gaztettet megakadályozza.

Tényleg így történt?

Az biztos, hogy a terv valóban létezett. Az is, hogy a gettót váratlanul Wehrmacht alakultok katonái kezdték őrizni. A részleteket csak Szalai Pál visszaemlékezéseiből ismerjük, mert a többi résztvevő – ahogy Schmidthuber tábornok – nem élték túl a háborút. Ungváry Krisztián történész, aki az egyik legtöbbet kutatta az eseményt, hitelesnek tartja Szalai vallomását.

Gerhard Schmidthuber tábornok a budapesti kitörés során elesett.